A légzőszerveket támadó veszélyforrások - kiválasztási segédlet

Por: Szilárd anyagok lebontásakor keletkezik. A fúrás, zúzás, csiszolás, darabolás, hegesztés, épületek bontása során keletkező különböző méretű részecskék keveréke. Átmérőjük a néhány millimétertől a tized mikronig terjedhet. A nagyobb részecskék szabad szemmel is láthatóak, de a kisebbek emberi szem számára láthatatlanok. Ez teljes mértékben félrevezethető lehet, hiszen ezek okozzák a legnagyobb veszélyt a légzőszervekre. A porokat különböző méretüknek megfelelően osztályozzuk.

Durva porok (>5 mikron): Az 5 mikronnál nagyobb részecskék már a látható tartományba esnek. Az 5 mikron feletti tartományba esnek a por, homok, liszt, egye baktériumok, durva szénpor, fémpor, cementpor és a köd is. A durva porok az orrban és a légutakban rakódnak le.

Finom porok (1-5 mikron között): Erre a területre tehető a keletkező porok legnagyobb része, úgymint a liszt, szénporok, fémporok, faporok, cementpor és a baktériumok is. A finom porok a légutakban rakódnak le.

Nagyon finom porok (1 mikron alatt): Különösen veszélyes ez a tartomány, hiszen ez hatol legmélyebben szervezetünkbe, és a tüdőben rakódik le. Miután az előző részekben már felsoroltunk néhány anyagot, amely finom por formájában lehet jelen környezetünkben, ezeknek finom szemcséi ebbe a tartományba is beleesnek. Nagyon veszélyesek, mert nem tudjuk megkülönböztetni szabad szemmel, hogy milyen méretű porok lebegnek a környezetünkben. Ezen túlmenően kifejezetten ebbe a tartományba esnek a keményfaporok, az azbeszt, a vakolatpor, a hegesztéskor keletkező fém szemcsék, a festékgőz és a dohányfüst is.
A légutakban és orrüregben lerakódó porok irritációt, gyulladást, többször, vagy hosszan tartó kontaktus következtében pedig allergiát okozhatnak. A tüdőben lerakodó nagyon finom porok egy hosszabb folyamat eredményeképpen telítik a tüdőt (lásd: azbesztózis) egyre nehezebbé téve a légzést (légszomj), végső soron pedig rák kialakulásához is vezethet.

Gőz és a köd: Különféle anyagok kipárolgásakor normál szobahőmérsékleten is keletkezik gőz. Más anyagoknál a hevítés során folyékony halmazállapotból keletkezik gőz. Festékszórásnál az anyag elporlasztása során keletkezik köd. Ez nagyobb szemcse átmérő, mint a gőz, de mindkét esetben a levegővel kevert folyékony szemcsékről beszélünk. Itt is nagyon fontos, hogy a szemcsék méretei láthatatlanok (lásd a poroknál) és ezért nagyon veszélyesek. Sok esetben érezni lehet az oldószerek szagát, de ez nem minden gőz formátumnál igaz.
A gőzök keletkezése elsősorban az oldószer alapanyagoknál lehetséges. Ide sorolhatók a toluol, xilol, a klórozott és különböző szerves anyagok. Különösen veszélyesek a kétkomponensű, a poliészter és a poliuretán lakkok. A poliuretán lakkok két reaktív komponenst tartalmaznak, az oldószerben higított poliolt és izo-cianátot. Ennek belégzése rendkívül veszélyes. Ugyanilyen egészségre ártalmas komponenseket tartalmaznak a különféle ragasztó és konzerváló vegyületek is. Az oldószerekkel, vagy már ártalmas anyagokkal, vegyületekkel folytatott munka során fellépő tünetek, rosszullétek figyelmeztetnek bennünket arra, hogy nem használtunk megfelelő védelmet nyújtó légzésvédő eszközt.

Gázok: A gázok mind szilárd, mind pedig folyékony anyagokból keletkezhetnek. Elsősorban különféle kémiai folyamatoknál, festésnél, nemesítésnél, finomításnál, gyógyszeripari gyártástechnológiáknál, mezőgazdasági termékek feldolgozása során és égésnél keletkeznek különféle gázok. Nagyon nehéz felfedezni és igen gyorsan terjednek. Teljesen láthatatlanok és azonnal a tüdőbe kerülnek. Hasonlóan a gőzök által okozott tünetekhez, nagyon komolyan kell venni ezeket. A tünetek különfélék lehetnek, különféle vegyületek hatására. A légutak érzékennyé válnak, aminek következtében köhögés, nehéz légzés, légszomj és irritáció léphet fel. A központi idegrendszert is támadhatják ezek az ártalmas anyagok, amik szédüléssel, koordinációs zavarokkal és fejfájással járnak. Rosszabb esetekben vese és májkárosodás is felléphet, ami felismerhető a fáradékonyságról, hányásról, hidegrázásról. A vérsejtek mérgeződése esetén pedig vér,- máj,- vagy egyéb rákosodási folyamat is kialakulhat, ami étvágytalansággal, súlyvesztéssel ill. erős fáradság érzettel jár. Bizonyos gázok (pl. CO) esetében az azonnali halál is beállhat.

Oxigénhiány: Elsősorban zárt helyeken fordulhat elő valamilyen kémiai reakció következtében. Ilyen területek lehetnek a zárt tankok, silók, zárt erjedési területek, kutak, csatornák, aknák és épületek égésekor a belső területek. Az oxigén az ember légzőrendszerének működése szempontjából létfontosságú. Oxigénhiány lép fel, ha a levegőben az oxigén tartalom 17 tf.% alá esik. Az oxigénhiány gyors szívverést, fejfájást okoz. Agysérülés keletkezhet, néhány perc után pedig leállítja a szívverést is. Oxigénhiányos térben szűrési elven működő légzésvédőt használni tilos, csak izolációs készüléket szabad alkalmazni.


A helyes légzésvédő eszköz kiválasztásákor a tíz legfontosabb megvizsgálandó tényező:
1. Van-e oxigénhiány-veszély a munkahelyen? (A környező levegő oxigén-koncentrációja alapján kell kiválasztani a szükséges légzésvédő készüléket. Ha az oxigéntartalom a levegőben 17 tf. % alatt van, csak izolációs légzésvédőt szabad használni.)
- Az oxigéntartalom nincs ellenőrizve, zárt tankokban, silókban, erjedéskor, kutak mélyén stb.
- Az oxigéntartalom ismert és 17 tf.% alá semmilyen körülmények között nem mehet.
2. Milyen veszélyes anyagok fordulnak elő?
- Az anyag milyen higiéniai határértékkel rendelkezik, a bőrön át felszívódik-e?
- Gáz vagy szemcseformában van-e jelen?
- Koncentráció mértéke.
3. Munkamegterhelés. Nagyobb megterhelés, nagyobb légzési ellenállás.
4. A munkaidő hossza.
5. Szélsőséges klíma. Magas páratartalom.
6. Látás.
7. Mozgási szabadság.
8. Kommunikáció.
9. Egyéb egyéni védőeszközök használata.
10. Különleges helyzetek.